Konraad a Cégépítő Blog

Érdekességek, tippek trükkök a menedzsment világából

Na jó, a pénzszórás túl erős.

Mert önmagában nem pénzszórás, ha a munkatársaknak többet fizetünk.

És az sem pénzórás, ha a tulajdonos ezzel fejezi ki köszönetét az éves munkáért.

Az viszont kérdés, hogy többet elérhetünk-e a kollégák motiválása, elköteleződése terén, ha ugyanezt a pénzt nem jutalomként fizetjük ki.

Ön már tapasztalta, hogy a munkatársak sokkal jobban dolgoztak januártól, mert decemberben jutalmat kaptak? Esetleg azt, hogy valaki fontolgatta, elmegy a cégtől, de mégis maradt, miután az év végén jutalmat kapott?

Ha igen, akkor Ön kivételes eset, mert az év végi jutalom a cégek többségnél sajnos nem ösztönzi nagyobb teljesítményre az embereket. És nem fog senkit visszatartani attól sem, hogy elmenjen.

Hogy miért, annak két egyszerű oka is van

blog 17 11 26 2Az évről évre kifizetett jutalom beépül a jövedelemelvárások közé. Az ember megszokja, hogy karácsony előtt jön a pénz - így tervezi és időzíti az ajándékvásárlást a síelést vagy bármilyen más kiadását. Ezért aztán nem pluszként éli meg, ha idén is van, hanem negatívumként, ha idén elmarad, vagy kevesebb.

Másrészt, a jutalom mértéke attól függ, hogyan ment a cégnek és nem attól, hogyan teljesített az adott munkatárs. Nyilván a kettő között van átfedés: ha jól ment az üzlet többet kellett dolgozni. De az átfedés ritkán 100% - vagyis ritkán van az, hogy mindenkinek ugyanannyival többet kell dolgozni, vagy mindenki ugyanannyit tett a siker érdekében. Ezért aztán jön a “méricskélés” - ki mennyit kapott év végén és miért annyit…és én miért nem…stb. Így a kollektív örömbe némi üröm vegyül, ami nem épp előrevivő.

Akkor hogyan használjuk jól a pénzt, amit jutalomként fizetnénk ki?

Erre több lehetőség is adódik, a helyzettől függően:

Versenyképesebbé tesszük a fizetést

Ha a versenytársak többet fizetnek és emiatt fennáll a veszély hogy elmennek kollégák, akkor a plusz pénzt érdemes a rendszeres jövedelembe “tenni” vagyis év közben (havonta, negyedévenként) fizetni.

Fontos, hogy tudatosítsuk: nem jutalomként fizetjük, mert adott időszakban jól ment, hanem versenyképes jövedelemként, hogy ne hagyjanak ott minket. A munkatársak úgy fogják megélni, hogy növekedett a fizetésük még akkor is, ha éves szinten ugyanannyit kapnak.

Bónuszként használjuk fel

ha a rendszeres jövedelemszint “rendben van” - tehát nem érzik alacsonynak a versenytársakhoz képest.

A bónusz azt jelenti, hogy maximum ennyit kaphat egy munkatárs. Cserében azért, ha teljesít bizonyos elvárásokat, amikben előzetesen megállapodtak.

Olyan elvárásokhoz érdemes kötni a bónuszt, amik valamilyen pluszt jelentenek ahhoz képest, amit és ahogy a kolléga jelenleg napi szinten csinál. Köthetjük eseti feladatokhoz, vagy ahhoz, hogy fejlődjön valamiben.

A bónusz tehát nem jár automatikusan és a maximális összeg sem jár automatikusan. Olyan arányban érdemes megadni, amilyen arányban teljesültek az elvárások.

Ajándékra költjük

blog 17 11 26 3Teljesen természetes és jó dolog, ha a tulajdonosok az év végi jutalommal szeretnék megajándékozni a munkatársakat. És mindössze ennyi. Nincs mögötte semmilyen elvárás, “hátsó gondolat

Ekkor viszont jó tudni, hogy a pénz nem a legjobb ajándék. Ha pénzben fizetjük az történik, amiről a cikk elején beszéltünk: a kollégák a munkájukért cserébe kapott jövedelemként tekintenek rá. Nem ajándékként élik meg.

Amit annak élnek meg, az egy valódi ajándék…amire lehet, hogy egyébként nem is költenének. Bármi lehet: prémium bor, receptkönyv, kütyü, amit a barátoknak, családnak is ajándékozunk és amit az ember szívesen vesz.

 

- / - 

 

 

Amit nem mérsz, azt nem tudod javítani” tartja a mondás.

Ezzel együtt, sok kisebb vagy közepes vállalatnál vannak gondban azzal, hogyan mérjék a teljesítményt. Pár üzlettársból vagy kollégából álló cégnél még mindenki rálát mindenre, de 10 fős létszám felett ez hatványozottan kezd nehezedni.

Hogy a kontroll fontos dolog, azt jelzik a próbálkozások: egy kedves ismerősöm sokáig egy monitor elé szegezve követte, hogy mit csinálnak a munkatársak a fal túloldalán. Másik barátom pedig a céges autók GPS adataiból próbálta kikövetkeztetni, hogy az értékesítő kollégák rendben teszik-e a dolgukat.

A próbálkozások ellenére sok növekvő cégben nem mérik a teljesítményt, vagy azt olyan módszerekkel teszik, amivel maguk a tulajdonosok sem elégedettek. Egyszerűen azért, mert nem vezet olyan mértékű fejlődéshez, javuláshoz, amit szeretnének.

dashboardA teljesítmény menedzselése részben azért okoz nehézséget, mert a mérést a legtöbben valamiféle műszerhez társítják. A műszer mutatója pontosan jelzi a “szintet” és ha pirosba kerül, akkor ott gond van. Erre a társításra csak ráerősítenek az IT fejlesztők “műszerfalakat” előállító rendszerei.

Természetesen fontos, hogy lássuk a vállalati mutatókat de számos esetekben ettől még nem lesz egyértelmű, hogy mit kell tennünk a javulás érdekében. Néha pedig még el is veszünk a túl sok információban.

Úgy vélem ezek a mutatók jók arra, hogy megmutassák hol tart a cég pénzügyi-számviteli értelemben: túl sok a készlet, az értékesítési cél alatt vagyunk stb. De keveset segítenek abban, mit és hogyan változtassanak egyes kollégák annak érdekében, hogy előrébb jusson a cég.

Amint a vállalat kinövi a “családias” méretet, előjön a probléma: hogyan fognak az újonnan érkező “idegen” emberek olyan elánnal dolgozni, mint a már ott lévő családtagok vagy barátok.

Ilyenkor természetes a késztetés: őrizzük meg a családias légkört, ne váljunk mi is olyan “lelketlen” nagyvállalattá, amilyennek a nagyvállalatokat képzeljük.

Jönnek is a szokásos ötletek:

...maradjunk rugalmasak a munkaidőben, engedjünk az igényeknek,

...engedjük hogy a kollégák dolgozzanak be otthonról vagy máshonnan

...ne kérjük formálisan számon őket

...és lehetőleg tartsunk rendhagyó céges bulit, mint a Wall Street farkasában

..legyen csocsó, playstation, minigolf, kanapé

...a vezetők pedig kapjanak vagány telefont és vagány autót

A legtöbben kipróbáljuk és valahogy mégis azt tapasztaljuk, hogy a kollégák mindettől “nem teszik jobban oda magukat”, nem dolgoznak olyan erőbedobással, mint várnánk.

Néhány ügyfelem egyenesen úgy fogalmazott, hogy “elkényelmesedtek az emberei” vagy “nem értékelték, hogy ezerszer jobb dolguk van náluk, mint a versenytársaknál

Csodálkozunk, pedig majdnem száz éve tudjuk, hogy a munkakörülményeknek egyszerűen nincs közvetlen hatása a teljesítményre.

Jónéhány cégvezetőt hallottam már panaszkodni: “nálunk többet kapnak a kollégák mint máshol, mégsem iparkodnak, mégsem becsülik meg a helyzetüket nálunk

És valóban, átnézve a fizetési listákat, az éves jutalmakat vagy bónuszokat az adott cég átlagon felül fizetett. Csakhogy a munkatársak nem teljesítettek átlagon felül.

Problémaként lefordítva úgy fogalmaznám: hiába emeljük a munkatársaknak kifizetett pénzt, nem érjük el, hogy ezzel arányosan jobbak lesznek.

Mi lehet ennek az oka, és hogyan érdemes a pénzt ösztönzőként használni?

Federick Herzberg az egyik leghíresebb, menedzsmenttel foglalkozó pszichológus a pénzt úgynevezett higiénés tényezőként azonosítja. Azt érti ezalatt, hogy önmagában nem ösztönöz többletteljesítményre ha valaki több pénzt kap de azonnal elégedetlenséget vált ki ha kevesebbet.

Érdekes, pedig azt gondolnánk, hogy a több pénzzel jobb életünk van…és ki ne szeretne jobb életet. Mégsem ösztönöz?

Fenomenális ötletem van. Jó lenne tudni, megéri-e az áldozatot.

Sokan vagyunk, akik hosszabb rövidebb ideig, de mégiscsak hajlamosak vagyunk halogatni a döntést, ha az valami nagy elhatározáshoz kötődik (ennek hátteréről a Halogatás pszichológiája című cikkben olvashat)

Olyan is van hogy billegünk: a zsigereink mást súgnak mint józan eszünk. És olyan is, hogy nagyon szeretnénk elérni valamit, közben tudjuk, hogy kicsik az esélyek. Halljuk a sikertörténeteket de azt is tudjuk, hogy ezek mögött nagyságrendekkel több kudarcos sztori áll. Ezért aztán sokszor félünk belekezdeni valamibe, ami túl messze vinne a mindennapjaink valóságától.

Az üzleti ötletekre talán hatványozottan érvényes mindez, hiszen itt mérhető a tét, a sikerrel elnyert jutalom, de mérhető a veszteség is.

Itt látom, hogy mennyi pénzt kellene “elégetnem” aminek máshol is jó helye lenne. Látom, hogy mennyi időt energiát fogok elvenni a családtól, barátoktól vagy a hobbimtól. Mindezt egy olyan “álom” miatt amiről ki tudja, hogy valóra válik-e.

És mit fognak mondani rólam, ha nem sikerül?