Konraad a Cégépítő Blog

Érdekességek, tippek trükkök a menedzsment világából

A lehetőség mindenkinek adott - és nem azon múlik amire gondolnál

Minden vállalkozásban ott van a lehetőség, hogy nagyvállalat legyen. Ez nem túlzás. Talán furán hangzik, mert az elmúl évtizedekben számunkra a nagyvállalat adottság volt. Korábban a szocializmusban kaptuk készen őket utána pedig a multinacionális cégek formájában jelentek meg a nagyvállalatok.

Pedig az ismert nagyvállalatok döntő többsége parányi vállalkozásként kezdte. Sokban még ma is szerepet vállal a család, elég ha a Volkswagenre, a Fordra, az Auchanra, a Heinekenre vagy a Ferrerora gondolunk.

De miért írom mindezt?

Mert az, hogy egy sikeres vállalkozásból nagyvállalat legyen valójában sokkal inkább múlik a tulajdonoson, mint a külső körülményeken.

A cikkben végigvesszük milyen utat jár be egy kisvállalkozás amíg nagyvállalat lesz. Megnézzük, mik a kritikus pontok a fejlődésben, mit kell átgondolnia, miről kell döntenie a tulajdonosnak, ha tovább szeretne növekedni.

nem kérdés, hogy kell a fejlődéshez, elméletben egyszerű, a gyakorlatban mégsem megy mindenkinek

 

Hogyan csináljuk jól?

"Egyszerűen nem tudom itthagyni a helyet, mert káosz lesz, mint a múltkor is...." "Nem bízhatom rájuk, mert tuti rosszul csinálják..."

Gyakran hallom ezeket a panaszokat cégvezetőktől, tulajdonosoktól. És sajnos sokkal komolyabbak, sokkal több van mögöttük, mint amit mindannyian megszoktunk az "ezeknek hiába beszélek" típusú panaszáradatok kapcsán.

Miért?

Egyszerűen azért, mert ide vezetnek, ha nem kezelik őket:

  • Ahogy növekszik az üzlet, a tulajdonos életéből egyre nagyobb szeletet harap ki a cég. Azt gondolja, majd később könnyebb lesz, de sosem lesz. Felnőnek a gyerekek nélküle, nem lesz élménye a családjával, csak a munka és a cég, amire vissze tud majd emlékezni.
  • A tulajdonos nélkül nem sokat ér a cég. Egy olyan vállalatnak persze igen, aki csak a piacot, az ügyfélkört venné meg. De más számára értéketelen, hiszen csak a tulajdonos tudja hogyan kell rendet tartani, úrrá lenni a káoszon. "Majd a fiam/lányom továbbviszi"...dehogy viszi, hiszen eddig azt tapasztalta, hogy apa/anya sosem ér rá, állandóan feszült és semmi kedve ahhoz, hogy ő is ilyen életet éljen.
  • Nincs idő a cég továbbépítéséhez. Ötletek, kapcsolatok, kreativitás kell ahhoz, hogy valamit továbbfejleszzünk, tovább építsünk. Ehhez "frissnek" kell lenni ami nehéz, ha a napi problémák kötik le minden figyelmünket és időnket.

 

„Volt amikor a végtelen reménytelenség érzése lett úrrá rajtam" így jellemezte egy munkatárs azt a fórumot, amelyen a szervezet és a kollégák mindennapi ügyeit beszélik meg.

Ebben a szervezetben az alapítók megszokták, hogy rendszeresen leülnek és átbeszélik a szakmai kérdéseket. Nyíltan elmondják a dilemmáikat és a véleményüket is. Szakmai téren ez a mai napig jól működik.

toomanyspeechAzt gondolták jól teszik, ha a stratégiai és mindennapi kérdéseket is hasonlóan nyíltan beszélik meg. A dolog működött is egy darabig, amíg csak páran voltak. Azonban ahogy növekedett a csapat úgy lettek egyre inkább döntésképtelenek, mert lehetetlen volt mindenben egyertértésre jutni. Egyre kényelmetlenebbé vált, hogy mindent behoznak a közös fórumra...ahol csak beszélnek beszélnek a végtelenségig anélkül, hogy gyorsan megoldanák a kérdéseket.

Egy másik -nagyon is profit orientált cégben- ütős prezentációkat kell tartani olyan partnereknek, akik tárgyalni jönnek hozzájuk. Ki is alakították a megfelelő környezetet (tárgyalót), nem keveset költöttek a profizmust mutató arculatra. Egy jó ideig mégsem mentek simán a bemutatók, egyetlen apró ok miatt: kiégett az izzó a beépített projektorban. Igen, az izzó. Nem tűnik megoldhatatlannak. Csakhogy az IT osztály azt mondta nem az ő dolguk, hanem az Üzemeltetési csoporté. Az Üzemeltetés viszont úgy gondolta, ez a kérdés az IT-hoz tartozik. Így ahelyett hogy valaki kicserélte volna az izzót, mindkét területen azzal töltötték az időt, hogy megindokolják miért nem az ő feladatuk.

Számos tragikusabb vagy épp viccesebb döccenő származik abból az időszakból, amikor megnő a cég.

Annak aki már eleve nagyvállalatnál, dolgozik a legtöbb ilyen eset fura. Annak viszont, aki megélte már, hogy egy pár fős vállalkozásból közepes méretű vállalat lesz, nagyon is ismerős lehet a szituáció. Miért? Egyszerűen azért, mert a rutinok, amik nagyon jól működnek kis létszámnál, rugalmatlanná és hatékonytalanná válnak, nagyobb szervezetben.

Tehetünk-e valamit, hogy a növekedéssel járó „gyerekbetegségek“ minél hamarabb megszűnjenek?

Mire érdemes figyelni cégvezetőként, ha szeretné, hogy a kezdeti lendület és hatékonyság megmaradjon akkor is, ha már jóval többen dolgoznak a cégben?

3 perces video arról, hogyan úszhatjuk meg a rengeteg cégen belüli emailt, egy-egy információ elvesztését és az időpontegyeztetési köröket.

 

--- | ---

A vásárló, a közgazdász és a társaslény

Klasszikusnak mondható "kisközért": telepakolva áruval. Nem szép rendben a polcokon, hanem inkább egymás hegyén-hátán. Nehéz lavírozni a labirintusban, a szűk folyosókon.

bolt penAkkor szoktam meglátogatni, amikor nem tudok otthon reggelizni. Amikor még sokára lesz ebéd és az irodában a gép mellett fog elfogyni a narancslé, a croissant és a tejeskávé...ha egyszer eljutok az irodába...

...mert először most a pékárupulthoz szeretnék eljutni. Ehhez azonban még át kell verekednem magam az eladó kollégán, aki az "én itt dolgozom kérem" tekintettel az arcán éppen ármatricát szed le, és rak újra néhány termékre.

Rajta kívül még vagy négyen nehezítik a vásárlók dolgát, elállva az árusító polcokat, mert épp áraznak, árcetlit ellenőriznek, leltároznak. A türelmeseknek áll a világ, ők végül eljutnak a pénztárhoz is. Ott még szükségük lesz a kitartásra. Pénztárosnő méter hosszú műkörmökkel pötyög

...ha ezer év múlva a régészek kiássák a blokkot csodálkozni fognak, hogy a 21század embere szinte kizárólag gyűjtő-1 et vásárolt...