Konraad a Cégépítő Blog

Érdekességek, tippek trükkök a menedzsment világából

SAP, Epicor, SAS, ERP, BI, CRM...csupa olyan név és mozaikszó, amit pár éve csak a nagyvállalatoknál használtak. Valamennyi olyan informatikai rendszerekhez kötődik, amelyek a döntéshozást, tervezést, teljesítémnyértékelést segítik.

A Startup láz eredményeképpen azonban egy csomó üzleti alkalmazás jelent meg, amiket kisebb cégekre is pozícionálnak. Itt viszont "információs tár" gyakran a tulajdonos és egy-két senior vezető, akiknek a fejében van minden. Tud-e profitálni egy kisebb vagy közepes vállalat az üzleti informatikából, és ha igen mikor?

Ennek kapcsán faggatuk Poór Károlyt, a Dyntell Software, Innováció program igazgatóját.

Ti üzleti informatikán belül foglalkoztok döntéstámogató rendszerekkel. Sokan gondolják, hogy ez a nagyvállalatok játékszere. Igaz ez?

PKaroly1Ez csak régen volt igaz. El van mosva már a technológia a kis és nagyvállalat között. Még anno 10-15 éve azt mondtam hogy CRM vagy ERP egy KKV vezető nézett mint szürke szamár a ködben. A jó hír, hogy ma bárkinek elérhető az a korábban nagyvállalati infrastruktúra, amivel talpon tud maradni. Az IT cégek érdeke is, hogy minél szélesebb körben legyen felhasználva a rendszerük.

A STARTUP mánia is erre épül: minél több felhasználót szólítsanak meg a szoftvereikkel. Ezért ma már KKV számára elérhetőek olyan szoftverek, melyeket még a nagyok is kevésbé ismernek, használnak, viszont óriási potenciál van bennük. (Mixpanel, Slamby, DyntellBI stb.)

Az adatelemzés és döntéstámogatás inkább múlik azon, hogy fel tudunk-e tenni jó kérdéseket a cégünkkel kapcsolatban, mint a szoftvereken.

Tudnál mondani egy tipikus esetpéldát arra, amikor egy ilyen rendszer kimutatható értéket adott egy közepes cégnek?

Nagyon izgalmas volt, amikor egy vitorlás hajókat gyártó magyar manufaktúra azzal keresett meg, hogy van pénzük, de igazából mégsincs. Nagyon cash flow vezéreltek voltak. A termékük kimagaslóan jó, Fa Nándor hajója is itt készült, egyre nőtt a megrendelés állomány. A projekt során sorra vettük az értékteremtő folyamatokat, elkezdtünk mérni és adminisztrálni dolgokat. 6 hónap után már biztosan tudtak előkalkulálni egy projektre, volt éves cash tervük valamint projektenként pontos önköltségük. Ráadásul jelen időben elértek minden céges adatot a gépekről, nem kellett papírokat túrni. Így tudnak előre tervezni, beruházni és fejlődni. Transzparenciát adott az hogy: mértek, adminisztráltak, elemeztek.

Rengeteg sikeres cégtulajdonostól hallottam, hogy az üzlet a személyes kapcsolatokon a bizalmon a jó megérzésen és a szerencsén múlik. Mennyire áll barátságban egy cselekvő, pörgős, izgő-mozgó vezető az üzleti informatikával, ami javarészt táblázatokkal és grafikonokkal tud szolgálni?

Imádják. rápillant az iOS vagy Android telefonjára és pár grafikonból látja mi volt ma, mik a trendek, hogyan áll a tervekhez képest. HA valamire kíváncsi csak rátapizik a megfelelő oszlopra és máris „lefúr” egy szinttel lejjebb és látja hogy miből jött össze az az adat. Mondjuk egy kintlévőség esetén látja az összes tartozást a hónapban, rákattint és máris látja a számlákat egyenként és hogy melyik mekkora összeg és milyen cikkeket tartalmaz stb. Ez persze lehet ennél sokkal bonyolultabb kimutatás is.

Az üzleti, stratégiai döntéseket a legtöbbször bizonytalanságban hozzuk meg. Ami a múltban történt, nem biztos, hogy igaz a jövőre. Mivel tudja csökkenteni egy döntéstámogató rendszer ezt a bizonytalanságot?

Ez a Szent Grál. Mármint ha létezne. Az adatokból, és ha minél több adat van, egészen jól lehet jósolni, tervezni. A változók figyelembe vételével, vagy figyelmen kívül hagyásával lehet „játszani”. Kvázi lehet futtatni scenáriokat, hogy ha X% profit növekedést tervezek, akkor ez mennyivel több ügyfelet jelent, vagy nagyobb árrést, vagy kevesebb költséget és azt melyik költségnemben.

A neurális hálózatokra épülő rendszerek ebben sokat segíthetnek. A mi célunk is az, hogy elérhetővé tegyük mindenkinek, ezért ezt gőzerővel fejlesztjük. A végeredmény, hogy valóban lesz egy tanulni képes rendszer ami érzelmek nélkül köpi ki magából a döntéshez szükséges információkat. De dönteni akkor is nekünk kell!

Szóval, nem fogj a "gép átvenni a hatalmat".  Honnan ismeri fel valaki, hogy neki már többet hozhat egy döntéstámogató rendszer, mint amennyibe kerül?

Ha most kedves olvasó meg tudja mondani munkatárs felhívása nélkül ezt a 3 egyszerű infot akkor nála jól működnek a dolgok, nem kell plusz segítség:

  • Mai bevétel (bónuszként: terv-tény)
  • Kintlévőségek
  • Havi profit (bónuszként: ügyfelenként, projektenként, cikkenként

Akkor is jól jön egy rendszer, ha nem egyértelmű hol a pénz, hol a profit? Ha nem stimmel a készlet! Ha nem tudom hogy mi mennyibe került csak úgy kb...

Aztán ott van, hogy ha meetingek kellenek ahhoz hogy a saját cégünkről megtudjuk hogy is állunk. Komolyan, ha a drága munkaidőben statokat kell gyártani és arról beszélni... ez ma már időpocsékolás. Az értékesítéshez, én például minden éjjel 00:01 kor kapok egy automatikus e-mailt a rendszerből, hogy az előző nap mennyi lead jött, milyen csatornákból és hogy konkrétan kik a leadek. Ezeket az infokat senkinek nem kell összerakni, nem kell összejönni hozzá, hogy átadjuk őket.

Milyen tipikus nehézségekkel szoktatok találkozni, amikor valaki bevezet egy ilyen rendszert? Mit tanácsolsz, mit fontoljanak meg azok, akik gondolkodnak egy rendszerben de még nem döntöttek.

3 tipikus akadály

  • nem mérjük amit elemezni akarunk – pld gyártásban tudni akarom, mennyibe kerül egy termék előállítása pontosan, de még nem mérem elég pontosan és gyakran a műveleteket csak rezsi álltalányban számolok, konkrét mérés helyett.
  • nem tudjuk megmondani, hol van a baj csak érezzük – Ekkor előbb auditálni kell a céget és megmondani hol folyik el a pénz. Ebből látszik, milyen adattáblákat kell a rendszerből elővenni és elemezni
  • szembenézés! Amikor szembesül egy vezető azzal, ott bizony pont annyi pénz folyt ki az ablakon... ez nem kellemes, amikor mi beszélünk róla  sok a sápadt arc. Ez a legnehezebb, szembesülni vele hogy egy döntéstámogató rendszert egyben tükör is. De megéri.

Azt szoktam javasolni, hogy első lépesként érdemes végigvenni a cégben az értékteremtés folyamatain egy külső auditorral, aki csak jó kérdéseket tesz fel. Erre azért van szükség mert a rutin vakságot okoz. Az audit során minimum lesz 3-5 olyan pont, ami javítható. Az hogy ehhez milyen eszköz szükséges az a pontok minőségén múlik.

Tovább a Dyntell Üzleti Intelligencia rendszeréhez: http://www.dyntellbi.com 

--- | ---