Konraad a Cégépítő Blog

Érdekességek, tippek trükkök a menedzsment világából

Fenomenális ötletem van. Jó lenne tudni, megéri-e az áldozatot.

Sokan vagyunk, akik hosszabb rövidebb ideig, de mégiscsak hajlamosak vagyunk halogatni a döntést, ha az valami nagy elhatározáshoz kötődik (ennek hátteréről a Halogatás pszichológiája című cikkben olvashat)

Olyan is van hogy billegünk: a zsigereink mást súgnak mint józan eszünk. És olyan is, hogy nagyon szeretnénk elérni valamit, közben tudjuk, hogy kicsik az esélyek. Halljuk a sikertörténeteket de azt is tudjuk, hogy ezek mögött nagyságrendekkel több kudarcos sztori áll. Ezért aztán sokszor félünk belekezdeni valamibe, ami túl messze vinne a mindennapjaink valóságától.

Az üzleti ötletekre talán hatványozottan érvényes mindez, hiszen itt mérhető a tét, a sikerrel elnyert jutalom, de mérhető a veszteség is.

Itt látom, hogy mennyi pénzt kellene “elégetnem” aminek máshol is jó helye lenne. Látom, hogy mennyi időt energiát fogok elvenni a családtól, barátoktól vagy a hobbimtól. Mindezt egy olyan “álom” miatt amiről ki tudja, hogy valóra válik-e.

És mit fognak mondani rólam, ha nem sikerül?

16 milliárdos forgalom az alapítás utáni 10. évben, majd egy éven belül bukás

Ha valami jól mutatja, hová vezet a szétforgácsolódás, az a J Peterman Company története.

A cég átszámítva kb. 4 millió forint induló tőkével és egyetlen termékkel, egy cowboyos stílusú hosszúkabát forgalmazásával kezdte. Két évvel később pár termékkel bővült a skála és az árbevétel meghaladta az egymilliárd forintot. A következő évben megnégyszereződött a forgalom. A tizedik évben, 16 milliárd forintos árbevételük volt, egy nagyon széles termékskálából.

Egy évre rá a cég bebukott.

John Peterman az alapító szerint addig szárnyaltak, amíg megmaradtak az eredeti vevőkörüknél és a szűk termékkörnél. A bukás abból fakadt, hogy elszakadtak ettől és próbáltak mindenkinek mindent eladni. Szétforgácsolódtak.

Az ilyen típusú, gyors siker és bukás természetesen nem túl gyakori történet. Annál gyakoribb viszont, hogy egy jól induló vállalkozás “belassul”, megáll a növekedése, pedig jó dolgot árul és az adottságai is meglennének rá hogy előrébb lépjen. A legtöbbször emögött is a szétforgácsolódás áll.

Honnan ismerhető fel, és mit tehetünk ellene?

 Mielőtt tovább olvasnál, kérlek válaszolj nagyon gyorsan a következő kérdésre

Egy ütő és egy labda együtt 1.100 forint

Az ütő 1.000 forinttal drágább, mint a labda.

Mennyibe kerül a labda?

Mondd ki a választ…

 

néha még akkor is halogatjuk a döntést, amikor már megtaláltuk a megfelelő megoldást

 

- miért van ez és mit tehetünk ellene?

Ismeri az érzést, amikor valamire találunk jó megoldást, de aztán a többi lehetőséggel összehasonlítva mégis elbizonytalanodunk? Nem arról van szó hogy felmerül egy, még ennél is egyértelműen jobb lehetőség. Egyszerűen elbizonytalanodunk és ahelyett hogy elhatároznánk magunkat, tovább folytatjuk a keresgélést.

Egyik ismerősöm a legutóbbi lakásvásárlásnál volt így. Már a keresés elején talált egyet, ami megtetszett neki. Bauhaus stílus, amire mindig is vágyott, jó elosztás, ideális mértet, megfelelő tájolás. Egyetlen bökkenő, hogy az utolsó emeleten volt, igaz liftes házban. Maradt még még pár megnézendő cím a tarsolyában. Részben udvariasságból részben kíváncsiságból -ki ne szeretne bekukkantani más otthonába- nem monda le őket. Nem igazán adott esélyt annak, hogy talál egyet ami még a Bauhausnál is jobb lesz, de hát ki tudja...

Nem is talált jobbat. Talált viszont egy másikat, ami első emeleti volt, szintén nagyon jó beosztású, remek tájolással. Csakhogy ez meg szecessziós volt nagy belmagassággal és ganggal - igaz ez utóbbit szépen rendben tartották. Ismerősöm nem utálja a szecessziós stílust, de nem is a kedvence, és ott az örök kérdés: ki lehet fűteni rendesen?

Wolf Gábortól olvastam egy konditermes példát.

Év elején rendszerint tele van a terem. Mindenki ott van, aki megfogadta, hogy mostantól aztán ügyelni fog az alakjára. A létszám aztán hamar csappanni kezd, mignem pár hónap után már csak azok vannak, akik korábban is lejártak. Akik pedig feladták, maradnak olyan formában, amilyenben eddig is voltak, így következő évben jön megint a nagy fogadalom és megismétlődik ugyanez.

A példával azt akarja szemléltetni, hogy a marketing sikerhez, kitartás kell. Szitematikusan szépen végigcsinálni mindent, elejétől a végéig. És ez csak keveseknek sikerül.

Arra gondoltam, így van ez az összes tervünkkel, az összes nagy célunkkal.

A rendszeres edzés amit sokan határoznak el mégsem tudnak megcsinálni ráadásul a legegyszerűbb dolgok közé tartozik. Csak "le kell menni" és megvan.

Nem kell hozzá több ember munkáját összehangolni, nem kell az eredmények és aktuális lehetőségek alapján folyamatosan újragondolni és újratervezni. Nem fog belezavarni a vevők, a partnerek vagy épp a versenytársak reakciója.

De mégis, hogyan fogunk akkor nagy célokat elérni, ha a már legeszerűbb elhatározásokat sem mindig tudjuk végigvinni? Íme egy recept