Konraad a Cégépítő Blog

Érdekességek, tippek trükkök a menedzsment világából

A lehetőség mindenkinek adott - és nem azon múlik amire gondolnál

Minden vállalkozásban ott van a lehetőség, hogy nagyvállalat legyen. Ez nem túlzás. Talán furán hangzik, mert az elmúl évtizedekben számunkra a nagyvállalat adottság volt. Korábban a szocializmusban kaptuk készen őket utána pedig a multinacionális cégek formájában jelentek meg a nagyvállalatok.

Pedig az ismert nagyvállalatok döntő többsége parányi vállalkozásként kezdte. Sokban még ma is szerepet vállal a család, elég ha a Volkswagenre, a Fordra, az Auchanra, a Heinekenre vagy a Ferrerora gondolunk.

De miért írom mindezt?

Mert az, hogy egy sikeres vállalkozásból nagyvállalat legyen valójában sokkal inkább múlik a tulajdonoson, mint a külső körülményeken.

A cikkben végigvesszük milyen utat jár be egy kisvállalkozás amíg nagyvállalat lesz. Megnézzük, mik a kritikus pontok a fejlődésben, mit kell átgondolnia, miről kell döntenie a tulajdonosnak, ha tovább szeretne növekedni.

nem kérdés, hogy kell a fejlődéshez, elméletben egyszerű, a gyakorlatban mégsem megy mindenkinek

 

Hogyan csináljuk jól?

"Egyszerűen nem tudom itthagyni a helyet, mert káosz lesz, mint a múltkor is...." "Nem bízhatom rájuk, mert tuti rosszul csinálják..."

Gyakran hallom ezeket a panaszokat cégvezetőktől, tulajdonosoktól. És sajnos sokkal komolyabbak, sokkal több van mögöttük, mint amit mindannyian megszoktunk az "ezeknek hiába beszélek" típusú panaszáradatok kapcsán.

Miért?

Egyszerűen azért, mert ide vezetnek, ha nem kezelik őket:

  • Ahogy növekszik az üzlet, a tulajdonos életéből egyre nagyobb szeletet harap ki a cég. Azt gondolja, majd később könnyebb lesz, de sosem lesz. Felnőnek a gyerekek nélküle, nem lesz élménye a családjával, csak a munka és a cég, amire vissze tud majd emlékezni.
  • A tulajdonos nélkül nem sokat ér a cég. Egy olyan vállalatnak persze igen, aki csak a piacot, az ügyfélkört venné meg. De más számára értéketelen, hiszen csak a tulajdonos tudja hogyan kell rendet tartani, úrrá lenni a káoszon. "Majd a fiam/lányom továbbviszi"...dehogy viszi, hiszen eddig azt tapasztalta, hogy apa/anya sosem ér rá, állandóan feszült és semmi kedve ahhoz, hogy ő is ilyen életet éljen.
  • Nincs idő a cég továbbépítéséhez. Ötletek, kapcsolatok, kreativitás kell ahhoz, hogy valamit továbbfejleszzünk, tovább építsünk. Ehhez "frissnek" kell lenni ami nehéz, ha a napi problémák kötik le minden figyelmünket és időnket.

 

Wolf Gábortól olvastam egy konditermes példát.

Év elején rendszerint tele van a terem. Mindenki ott van, aki megfogadta, hogy mostantól aztán ügyelni fog az alakjára. A létszám aztán hamar csappanni kezd, mignem pár hónap után már csak azok vannak, akik korábban is lejártak. Akik pedig feladták, maradnak olyan formában, amilyenben eddig is voltak, így következő évben jön megint a nagy fogadalom és megismétlődik ugyanez.

A példával azt akarja szemléltetni, hogy a marketing sikerhez, kitartás kell. Szitematikusan szépen végigcsinálni mindent, elejétől a végéig. És ez csak keveseknek sikerül.

Arra gondoltam, így van ez az összes tervünkkel, az összes nagy célunkkal.

A rendszeres edzés amit sokan határoznak el mégsem tudnak megcsinálni ráadásul a legegyszerűbb dolgok közé tartozik. Csak "le kell menni" és megvan.

Nem kell hozzá több ember munkáját összehangolni, nem kell az eredmények és aktuális lehetőségek alapján folyamatosan újragondolni és újratervezni. Nem fog belezavarni a vevők, a partnerek vagy épp a versenytársak reakciója.

De mégis, hogyan fogunk akkor nagy célokat elérni, ha a már legeszerűbb elhatározásokat sem mindig tudjuk végigvinni? Íme egy recept

Van-e egyáltalán értelme manapság stratégiáról beszélni?

A cégek nagy részében örülnek, ha sikerül mindent elvégezni a mindennapi hajszában. Kinek van ideje tervezgetni? Egyébként is olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy bármi, amit kitűzünk célul ma, idejétmúlttá válhat jövőre.

Mégis, a céloknak és a terveknek nagy erejük van. Mark MacCormack ír a könyvében a Harvard Business School egykori hallgatói között végzett felmérésről. Ebből kiderül, hogy 10 évvel az üzleti diploma átvétele után, a hallgatók 3%-a -akiknek világosan megfogalmazott, leírt céljai és tervei voltak-, a többszörösét keresték annak a pénznek, amit a többiek együttvéve kaptak. (MacCormack: What they don,t teach you in Harvard Business School)

Most akkor mi a helyzet? Van értelme célokat kitűzni és tervezni vagy nincs?

Természetesen van, de nem akárhogy. Nézzük meg, mik a jó célok és mikor jók a tervek.

Egy kedves ügyfelünknél így fakadtak ki a kollégák: „Nem kapunk semmilyen pozitív visszajelzést. Csak leszúrást. Ha valamit pluszban megcsinálok, annak először örülnek, de aztán természetessé válik, és onnantól már az az alapelvárás. Nagyon nyomasztó“

Más:

Egy amerikai iskolában kísérletképpen eltörölték az évközi osztályzást. Kizárólag "megfelelt" és "nem felelt meg" értékeket lehetett szerezni. Az eredmény az lett, hogy visszaesett az egész osztály teljesítménye. Miért?

Akik eddig nem feleltek meg a vizsgákon ezután sem lettek jobbak - rájuk nézve nem változott semmi.

A a rosszabb és közepes tanulók viszont megörültek a dolognak: „Ezentúl nem lesz megkülönböztetés“ Eddig készültek ugyan, de volt aki lustaságból, volt aki másért nem tudott úgy teljesíteni, mint a jó tanulók. Most, hogy nincs osztályzás, elég belőni a megfelelt szintet, és ugyanott leszek, ahol a jótanulók...ez vagy sikerült, vagy nem.

A jó tanulók viszont gyorsan elvesztették a motivációjukat. Minek hajtsanak, ha ugyanolyan megítélés alá esnek, mint a rossz tanulók?

Nagyjából ez megy végbe a cégben is, ha nincs rendszeres teljesítmény mérés és visszajelzés.

Nincs motiváció a kiemelkedő teljesítményre, ha ugyanolyan megítélés alá esik, mint a gyengébb teljesítés. Mi értelme hajtani, ha nincs látható eredménye.